SZÍNE és FONÁKJA

Az, hogy sokféle szempontból jó dolog egy disznóvágás, nem kétséges. Ha hagyományőrző, akkor meg különösképpen.

Az egyik maglódi cégnél - úgymond „civil szervezetek” által - anno megrendezett ilyen jellegű megmozdulások viszont megítélésem szerint már kezdettől fogva „némileg” más célt szolgáltak. Részben azért, mert egyrészt - Árpádsávos zászlóval, a történelmi Magyarország térképével, és sok más egy hagyományos disznóvágáshoz „nem feltétlenül hozzátartozó” külsőséggel egyetemben - alig leplezett politikai tartalmat is hordoztak. Másrészt, mert ezzel összefüggésben meghatározott, meghívott, és elvárt célközönség számára zajlottak. Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartom megjegyezni: nincs ezzel semmi baj. Egy magántulajdonban lévő üzem területén miért is ne lehetne ez így.

Persze, ha napjainkban ugyanaz az „alapcsapat” valamelyest kibővítve, átnevezve, némileg módosítva, egy városi művelődési házban tart ilyen rendezvényt - a nagyközönség előtt talán nem minden tekintetben ismert feltételek mellett -, az már felvethet bizonyos kérdéseket.

Kik vesznek, illetve vehetnek részt elsősorban ezen? Meghívottak? Kiválasztottak? Bárki? Valóban bárki? Esetleg előfordulhat-e hogy helyi hagyományőrzők otthon elkészített süteményeiket is magukkal hozva felajánlják segítségüket, de a finomságok átvétele után a szervezők hazaküldik őket, vagyis kiszorulnak? Teszem fel előfordulhat-e, hogy a helyiek (tehát „vendéglátó házigazdák”) közül valaki olyan botrányosan viselkedik, hogy a meghívott zenekar hazamegy? Véletlen-e, hogy egy ilyen, egyébként a Kárpát-medencében élő, de jelenlegi határainkon kívülre szorult honfitársainkat egybefogni szándékozó „gasztronómiai találkozó,” éppen a 2014-es Országgyűlési választások kampánynyitó napjára esik? Véletlen-e, hogy ezzel „összefüggésbe hozható” politikusok vannak jelen, nyilván meghívottként? Helyes-e ilyenformán egy tiszteletreméltó százkét éves asszony ideszállítását és részvételét megszervezni?
Kérdem ez utóbbit még akkor is, ha mindez annak a valóban tiszteletre méltó asszonynak bizonyára nincs ellenére.

És persze azzal sincs semmi baj, ha egy város „független civilekből” álló vezetése hagyományőrző disznóvágásnak nevezett politikai rendezvényt tart. Csak akkor ezt nevezzük a nevén. Például kampánynyitónak. Aztán esetleg kérdezzünk rá, hogy kinek, minek az érdekében, és hogy akkor ezt miből finanszírozták! Majd hosszasan gondolkodjunk el!

Jelentős szervezői és „közreműködői” átfedéssel, valamint a február 15-dikei disznóvágáson „pocijukat megtöltő független civil vezetők” aktív részvételével újabb nagyszerű kezdeményezésre került sor. „Mosolynap” címmel gyűjtést szerveztek a maglódi éhező gyermekek javára immáron március 1-re. Az ötlet kiváló. A cél nemes.  Csak nekem - talán a két rendezvény időpontja közt eltelt idő rövidsége következtében - mégis hihetetlenül disszonáns. Gondoljunk már bele! Önmagában kétségbeejtő, hogy 2014-ben Magyarországon tömegesen éheznek gyerekek. Az meg végképp, hogy a maglódi közélet bizonyos szereplői egyik héten közös disznóvágáson esznek-isznak, rá kéthétre pedig éhező gyerekek számára - csúnya kifejezéssel élve - „tarhálnak” azoktól a polgároktól, akik a nagy mulatozásból kimaradtak. És bizony helyi, és felsőbb vezetők képében megint csak betüremkedik a politika.

Véleményem szerint persze, ismét nem magával a rendezvénnyel van a baj. Inkább azzal, akik, amiért éppen most, és amilyen, - szerintem a felszín alatt nyilvánvalóan megbúvó - cél érdekében sürgölődtek. Rosszindulatú feltételezés?  Óh! Ha valóban az, bocsánatot kérek! De, aki csak egy kicsit is ismeri a helyi közéletet, annak szereplőit, és valós politikai attitűdjüket, annak azt hiszem hozzám hasonlóan megfordul a fejében egy s más ezekkel a fonák helyzetekkel kapcsolatban...

Tudják mit tartottam volna én egy igazán szép, és úgymond a sokat emlegetett „magyar emberekhez” méltó gesztusnak?  Ha az említett rendezvények szervezőinek - valóban alulról jövő, valóban civil kezdeményezésként – a következő ötletük támad:
1.,Először is a meghívott határon túli barátainkkal kölcsönösen jól „meglapogatják” egymást.
2.,Aztán kellemes hangulatban elbeszélgetnek közös dolgainkról. 
3.,Majd a hagyományoknak megfelelően levágnak egy-két jól megtermett disznót.
4.,Végül a „cocákból” készített finomságokat kiosztják az éhező maglódi családoknak és gyerekeknek!
5.,Teszik pedig mindezt kampányidőszakon kívül, és politikai szereplők nélkül.

Arra már stílszerűen én is azt mondanám, hogy „E’ mán döfi!”

Zalavári Béla