Postabontó: Először és utoljára

POSTABONTÓ
Levelesládánkba a következő hozzászólás érkezett

Először és utoljára!

Szeretnék egy-két megjegyzést tenni a Maglód Újság 2014. január-februári számában megjelent fotó - album egyik képaláírásával kapcsolatban. A kép aláírása szöveg hűen: „ A Don-kanyarban megsemmisült II. Magyar Hadseregre emlékeztek a nemzeti oldal képviselői január 10-én az Öreg temetőben, a képen Németh Mihály lelkész.”

Őszintén szólva felháborított ez a képaláírás. Hogy miért? Formális logikával nézve, tehát van nemzeti oldal és van nemzetietlen. Kik azok? Csak a nemzeti oldal emlékezik? (Csinnadrattával egészen bizonyosan) És kikre emlékezik? Csak a honvédekre, vagy a munkaszolgálatosokra is?
„Akiket fegyver nélkül hajtottak ki és akik többségét faji alapon a zsidók tették ki, de így szolgáltak a behívott szerbek, vendek, románok, ruszinok, cigányok, valamint a szombatisták és a Jehova tanúi is.” (Szita Szabolcs)

Mennyire egyoldalú, kirekesztő dolog ez a „nemzeti oldal”! Oly sokszor rángatják elő okkal, ok nélkül ezt a szót: nemzet! És mindig szűken értelmezik, mert, amiről Ők beszélnek, az az etnikai nemzet!(Pedig hát ki az, aki ma Magyarországon elmondhatja magáról, hogy etnikailag „echte” magyar?) Ezen kívül azonban van államnemzet, kultúrnemzet, sőt politikai nemzet is.
Aki másként gondolkodik a történelemről, a politikáról, vagy bármiről, mint a mai hatalom, az rögtön nemzetietlen?

Ha van valami, hát ez az ami a magyarság legnagyobb tragédiája!
Hiszek abban, hogy a tolerancia, a pluralizmus meghozza és felemeli ezt a sokszínű, és etnikumú kultúrnemzetet, ha előbb nem is, de 2014. április 6-a után bizonyosan.

Horváthné Kertész Erzsébet