Maglódi babavilág, két szobába zárva

Interjú Sass Imrénével

Régóta figyelemmel kísérem Sass Imréné abbéli igyekezetét, ahogy a népviseletbe öltöztetett babáival igyekszik életben tartani, az utókor számára megmutatni, megőrizni a régi Maglód kultúrájának eme színes szeletét is. A napokban bekopogtam, és arra kértem, mutassa meg kiterjedt babacsaládját. A babaközösség olyan „szapora”, hogy a ház két szobáját már teljesen belakták, kiszorítva onnan a család többi tagját.
Mintha egy babamúzeumban járnék. Na, ha múzeum, akkor Erzsikét egy rendhagyó tárlatvezetésre kérem.
- Az egyik babák lakta szoba sarkában kezdünk, ahol a tér egy régi parasztházat, szobabelsőt, konyhát formáz. – kalauzol „tárlatvezetőm”. A tiszta szobában bevetett ágy, sok párnával, dunnával, mellette bölcső, kis gyermekmegőrzővel.  A megterített asztal közepén petróleumlámpa. A sublót, rokka is pont olyan, mint az igazi.  Ez a hobbym, hogy a régi maglódi élethelyzetekbe rakva, a kornak megfelelő viseletbe öltöztetek fel babákat.

- Honnan tudod, hogy milyen az ősi maglódi öltözet?
- Maglódi születésű vagyok. A nagyanyám, nagynéném, édesanyám még „sokszoknyásak” voltak, ilyen maglódi viseletet hordtak, és én ebbe nőttem bele. Tudatosan sokáig nem foglalkoztam ezzel a témával, csak miután egyre többet vettem részt a közéletben, és a férjemmel együtt néptáncolni kezdtünk, akkor kezdtem felidézni ezt az ősi tudásom.

- Mi alapján döntöd el, hogy éppen mibe öltözteted a babáidat?
- A maglódi viselet szerintem nagyon sokszínű. A férfiak, az asszonyok, a különböző alkalmakkor más-más ruhát hordtak.  Igyekszem minden variációt megjeleníteni. Részben az emlékeim, részben régi fényképek alapján is dolgozom. Gyakran felkeresem az időseket és kikérdezem őket, megtanulok tőlük mindent, amit csak lehet. A saját ruháimat is én készítem, azok alapján varrom a babaruhákat is. Kikötőkendőm, bujdosom nekem is, meg a babáimnak is van.

- Miért hívják kikötőkendőnek?
- Mert nem elől, az álla alatt van megkötve a kendő, hanem hátra van kötve a feje. A kikötőkendőt ünnepkor használták. – mutatja Erzsike sorban a különböző korú, viseletű babáit. Ez itt a menyasszony, fején a gyöngyös koszorú. Amikor ezt levették, azután használhatta a fiatalasszony a bujdost, a fehér, keményített „habosított” fejdíszt. Azt az első gyermek születéséig viselhették, utána került a fejére  a menyecskeszerű kikötőkendő.
A kislányok is télen kendővel bekötött fejjel jártak, egyébként szépen vasalt szalagot kötöttek a hajukba. Az idősebb nők, öregasszonyok fejére pedig a csepjec került.
Manapság is „üzenete” van ruházatunknak, sokat elmond rólunk, hogy különböző alkalmakkor, mit veszünk fel. Régebben még világosabb, egyértelműbb volt az emberek viseletének jelentése.

- Látszik, hogy szenvedélyes szeretettel „babázol”. Még milyen babákat tervezel?
- Főleg fiúbabákat szeretnék, hiszen nincs még aratóruhába öltözött, vagy nagykabátos fiú babám. Még mindig van mit tenni.
- Tehát mostanában a „férfiakra” koncentrálsz. Mit szólnak a család férfi tagjai ehhez?
- Nemcsak eltűrik, hanem már sikerült őket is „megbolondítanom” bevonnom ebbe a tevékenységbe, ők készítik a bababútorokat.

- Rengeteg munka, pénz, energia van ebben a maglódi viseletes babavilágban. Megéri?
- Nem „éri meg”, de nem is így nézem, hogy megéri-e. Egyrészt azért „babázok”, mert örömet okoz ez a tevékenység, és mert szépnek tartom a maglódi viseletet. Másrészt meg azért is tartom fontosnak, mert szeretném megőrizni az utókornak a maglódi viselet sokszínűségét.
A régi fotókon is látom, hogy szüleink, nagyszüleink nagyon sokféle ruhadarabot hordtak és azt szeretném, ha a babáimmal meg tudnám mutatni a régi maglódi élet sokszínűségét. Hogy az unokáink is láthassák még.

- Nemcsak esküvői ruhába öltöztetett baba, babaesküvő volt itt nálatok, hanem ti is felvettétek az ünnepi öltözetet, és a férjeddel Imrével, 50 év után ismét összeházasodtatok.
- Igen, 50 év után, ugyanúgy, mint régen, ismét egymás ujjára húztuk a jegygyűrűt. Szép családi ünnep volt, szeretettel vett körbe minket a rokonság, a gyermekeink, az unokák. A boldogító igen ismételt kimondásával megerősítettük a kapcsolatunkat, és egyben vállaltuk a jóban-rosszban eltelt öt évtizedet.
Erzsike még elárulta, hogy elcsattant egy hitvesi csók is. A gratulációmon kívül ehhez már csak azt tudtam hozzáfűzni, hogy aztán vigyázzanak a „babaszaporulattal”, mert már így is kinőtték a házat.

Poór Mara