Létezik olyan hely, ahol számít a szép!

Szép magyar beszéd vetélkedő 

Manapság, amikor a fiatalok világában gyakran nem divat helyesen ejteni, használni a szavakat, különlegesen becsülendő „vállalkozás” egy „szépen beszélő” versenyt megrendezni.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kazinczy-díj Alapítvány Péchy Blanka emlékére kuratóriuma úgy gondolták, hogy nemcsak a középiskolásoknak, hanem a 2013-2014. tanévben az általános iskolák 5­ - 8. osztályos tanulói részére is meghirdetik ezt a nemes, Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd vetélkedőt. (Péchy Blanka érdemes művész, a Kazinczy-díj alapítója.) A területi döntőt február 8-án, a Vecsési Halmy-telepi Általános Iskolában rendezték meg. A vetélkedő résztvevőinek egy kijelölt kötelező és egy magukkal hozott szabadon választott, 20-25 soros prózai szöveget kellett felolvasniuk.
Riportösszeállításunkban megszólaltatjuk a versenyt befogadó iskola igazgatóját, a korcsoportos győztest és felkészítő tanárát, végezetül pedig a zsűri elnökét. (E sorok írója az 5.-6.osztályos tanulókat értékelő zsűritag volt, ezért a verseny ezen részéről készítette beszámolóját.)

Horváthné Nedreu Klára, a Halmy- iskola igazgatója

- Nagyon fontos, hogy a mai világban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a helyes, tiszta magyar beszéd, az anyanyelv szeretete, ápolása mennyire fontos. Az üzenetek az interneten és a telefonokon, a rövidítések (melyek „magyartalanok”, helytelenek) sajnos bekerülnek a gyerekek aktív szókincsébe. Úgy gondolom, minden pedagógusnak, a szakjától függetlenül feladata, hogy folyamatosan a helyes beszédre, választékos szóhasználatra nevelje a gyermekeket. A felső tagozatos tanulók nagyon ritkán olvasnak hangosan, nem gyakorolják eleget a kifejező hangos olvasást, ezért a technikájuk is romlik.
A verseny megrendezése mindenki figyelmét felhívja arra, hogy milyen szép a magyar nyelv, mennyire kifejező, s mennyire fontos, hogy folyamatosan ápoljuk.
Örömmel vállaltuk a vetélkedő megrendezést, szervezését, mert figyelemfelhívó esemény volt. Tanulóink és az őket felkészítő pedagógusok évek óta szívesen vesznek részt ezen a versenyen.

Nagy Boglárka

A zsűri véleménye szerint az 5-6.osztályos versenyzők közül a hatodikos maglódi Nagy Boglárka tudott a legszebben „beszélni” ő lett a győztes. Bogi, mint megtudtam, a rajzolás, hegedülés, néptáncolás mellett nagyon szereti az irodalmat. Míg pici kislány volt, sokat meséltek neki a szülei. Vonzotta a mesék varázslatos világa, ezért már óvodás korában megtanult olvasni. Ettől kezdve saját maga döntötte el, hogy milyen történet szárnyán „kel útra” megismerkedni a csodálatos világ még csodálatosabb kincses tudásával. Manapság is rendszeresen olvas, ezért nem okozott neki problémát megérteni és értelmesen felolvasni a sosem látott szöveget.
- Szerinted miért te nyertél?
- Mert én beszéltem a legszebben és mikor olvastam a szöveget, nem „bújtam bele a mappába”, hanem fel mertem nézni. Nemcsak magam elé motyogtam, hanem a közönségre is figyeltem, hiszen nekik akartam elmesélni a történetet.

Osztertág Éva, Boglárka felkészítő tanára

- Sokféle versenyen voltunk már, de ilyenen még nem.  Sándor Ildikó kolléganőm hívta fel a figyelmem, és ő javasolta, hogy vágjunk bele. Igazából nem tudtuk, hogy mire is számítsunk, hogy mire figyeljünk.
- A szabadon választott szöveg kiválasztása nem kis dolog, nagymértékben hozzájárulhat a sikerhez. Mi alapján döntöttél?
- Sokat gondolkodtam, mert nagyon hiányolom az igazán gyerekeknek szóló és vidám hangulatú szövegeket. Hosszas keresgélés és válogatás után végül ezért esett a választás Nagy Lajos Képtelen természetrajz c. szatirikus szövegére, mert humoros, és Boginak is tetszett. Fontosnak tartottam a választásnál, hogy a diák értse és szeresse, amit felolvas.
Bogi versenybe küldése biztos volt, mert eleve helyesen, szépen beszél, érti a szövegeket.
Én mindig igen fontosnak tartom a szülői hátteret. Bogi anyukája ebben is a lánya mellé állt, biztos vagyok benne, hogy otthon ő is elolvasta és megbeszélték a szöveg értelmezését. Nekem az a tapasztalatom, hogy egy gyerek sorsa a „vacsoraasztalnál dől el”. Pedagógusként a mi befolyásunk már sokkal kisebb, sajnos.
Visszatérve a maglódi versenyzőkre - az ötödikes Bota Zsófi, a hatodik helyezett Unger Krisztián, a győztes Nagy Boglárka –, pedagógusként nagyon jó volt látni, hogy a versenyre való készülés során a közös törekvés és esemény összehozta a gyerekeket, segítették egymást, sikeresen tudtak együtt működni.

Pecznyik Ibolya Kazinczy-díjas magyartanár, a zsűri elnöke

- A versenyzők igen változatos, a kiírásnak megfelelő szövegekkel készültek otthon. Mindkét szöveg felolvasása – átlagosan – megközelítette a jót. Örvendetes, hogy a kötelező szöveg is majdnem olyan gördülékenyen ment, mint a nagyon jól ismert és begyakorolt szabadon választott. Igaz, szinte mindannyian vétettek a szöveghűség ellen, nem is keveset. De ügyesen vették az akadályt, mintha észre sem vették volna.
Egyetlen beszédhibás diák jelent meg, őt "véletlenül" küldhették/engedhették ide.
Hiányoltam a színes, dallamos olvasást. Sokan egyhangúan olvastak, nem játszottak a hangjukkal. Pedig Kodály Zoltán szerint „Az emberi hang ingyenes, mégis a legszebb hangszer.” Gyakorolniuk kell még a bátor kiállást, a kapcsolattartást a hallgatókkal. Némelyek a szünettartással, mások a tagolással vívtak csatát.
-  Hogyan lehet megszerettetni, hogyan lehet igényt teremteni a gyerekekben a szép beszéd iránt? 
- Példamutatással! Magyartanárként mindig kötelességemnek, kiemelt feladatomnak éreztem az anyanyelvvel való tudatos foglalkozást. Legfőbb célomnak tekintettem, hogy a diákokkal is érzékeltessem: mennyire szép, gazdag, árnyalt és zenei a magyar nyelv! (Hogy nehéz, azt maguktól is észrevették.) S ha már ilyen, használjuk is úgy, hogy e tulajdonságai mind szóban, mind írásban érvényesüljenek!
Meg kell értetni velük, hogy a beszédkultúra magatartáskultúra is! Nem mindegy, hogy kinek hogyan köszönünk például. Tudnunk kell alkalmazkodni a helyzethez, annak szereplőihez stb.
Sokat kell beszéltetni őket, s finoman, szinte észrevétlenül javíttatni, amit szükséges. Mások beszédében észrevétetni a hibákat. Ha már ő maga is helytelenít egy s mást, ügyel majd a saját megnyilatkozásaira.
Szerepeltetni kell őket, sikerhez juttatni! Kisebb darabokat, jeleneteket, meséket játszatni velük!
Sok szép könyv elolvasására, verstanulásra biztatni őket, hogy gyarapodjék a szókincsük!
S mindezt szeretettel, türelemmel!

E cikk írója, a verseny egyik zsűritagja, saját tapasztalatból is tudja, hogy az anyanyelvi nevelésben, a beszédkultúra javításában a családi indíttatás mellett rendkívül fontos az iskola, a gyerekeket körbevevő pedagógusok felelősségteljes figyelme, biztatása, törődése. Hiszen egykoron ő is a segítségükkel találta meg szeretve tisztelt hivatását.

Poór Mara