A lovas terapeuta meg a fotográfus
- Interjú a Maglódi Lovaskert tulajdonosaival -
Ha a 31-s úton Maglódot elhagyva Mende felé tartunk, majd a papírtelepnél balra fordulunk, máris ott vagyunk a régi Wodiáner tanya helyén létesült Maglódi Lovaskertben.
A táj gyönyörű, a birtok végében a Duna-Ipoly Nemzeti Park széle húzódik, a legelőt pedig, - melyen a család kutyái és cicái társaságában békésen falatoznak a lovak, Csinos a legidősebb terápiás ló 24 éves, meg Mideton, és Bongi, Dina, aztán meg Délceg - az Alsó-Tápió patak határolja.
A Lovaskert tulajdonosai, Rendes Károly és felesége Rendes - Szabó Gabriella, néhány évvel ezelőtt csömört kapva a fővárosi élettől úgy döntöttek, hogy itt a puszta közepén, a semmiből teremtik meg álmaik közös otthonát, vállalkozásukat. Kivonultak a természetbe, ahol nyitottan, bizalommal az új felé, sokirányú tehetségüket beleforgatva az előzmények nélküli közös útba, elszántan belevágtak ebbe a tanyai önfenntartó életformába.
Olyan elfoglaltsággal keresik kenyerüket, melyben szakemberek, melyet szeretnek, s amelyet tudással, odaadással végeznek. A paletta színes, van benne személyre szabott lovas oktatás, lovasterápia, tereplovaglás, riportfotó, esküvői képek készítése, gyerekcsapatok részére tanya-táborok, szánkózás, egész napos "réti buli", számháború, kincskeresés.
A napi rutint, a fáradságukat kézműves alkotással oldják. Saját tervezésű, természetes anyagokból, fából, textilből készítenek „portékát”. Károly csudaságai a fajárgányok, fa építőjátékok, fűzfaparipák. Gabi pedig párnalovakat, hintakuckókat, textilékszereket készít.
Először a terápiás lovagoltatás felől érdeklődöm, hiszen sok olyan maglódi család hasznára lehet az információ, akik eddig Budapestre hordták beteg gyermekeiket.
Rendes Károly 1994-2003-ig a magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetségénél dolgozott, azóta foglalkozik az értelmi fogyatékos és halmozottan sérült emberek terápiás lovagoltatásával.
- Miért hatásos a lovas terápia és mit kell tenni azoknak a szülőknek, akik szeretnék elhozni sérült, vagy egészséges gyermeküket lovagolni?– érdeklődöm.
- A ló segédeszköz annak érdekében, hogy a mozgásban akadályozott ember megmozduljon. Ha felül a lóra, a teste arra van kényszerítve, hogy felvegye az állat mozgásképletét. Vagyis a nyeregben ülve, megidézheti testének az egészséges állapotot. Emellett jelentősen javulhat a kedélye is, hiszen bizalmas kapcsolat alakul ki a beteg és a ló között, aki mindig megérzi, ha sérült személy lovagolja, és nagyon vigyázva közlekedik. A lovas terápiákhoz speciálisan felkészített lovaink vannak és tudjuk biztosítani a megfelelő helyszínt is.
Először a szakorvostól kell véleményt kérni, hogy javasolja-e a lovaglást. Ha igen, akkor semmi más teendője nincs a szülőnek, mint felhívni bennünket telefonon. (Rendes Károly 06 - 20/ 5066944, Szabó Gabriella 06 – 20/ 9711530)
Érdemes még az öltözködésre odafigyelni, itt nálunk az átlaghoz képest mindig kicsit hűvösebb van.
- Egy asszony, aki fotóriporter, aki a városi élethez, az újságszerkesztőségek színes, felpörgetett világához szokott, hogyan boldogul kint a pusztán? Hogy bírja ezt a visszavonult, lótrágyával, sárral kevert életet? - faggatom Gabit.
- Szerintem minden ember oda vágyik vissza, ahol gyermekkorában jól érezte magát. Fotóriporterként mindig is imádtam vidékre menni, már attól nagyon jól éreztem magam, ha elhagytam a Budapest táblát, s vele együtt a stresszt és a rosszindulatot. Utam során sóvárogva figyeltem a vidéken élő emberek életét, hogy de jó nekik. Közben egyre inkább csömört kaptam a napilapos állandó rohanástól, és születtek sorban a gyerkőceim, így először csak „kioldalaztam” a hetilapos riportokhoz, végül aztán nálam is a családi állapot változás vezetett a döntő lépéshez.
Egyszer Karcsi kihozott ide, ott ültünk a csillagos ég alatt a pusztában, a semmi közepén, és elkezdte mesélni, hogy itt lesz majd a nappali, ott a konyha, amott meg a lovarda…akkor dőlt el minden.
Nagyon szeretek itt élni, szerintem ez az ember természetes közege. Persze manapság is, bármikor bemegyek Pestre, akár a Diákszigetre is fotózni, de végtelenül boldog vagyok, ha ide hazaérek.
Ez tulajdonképpen nagyon egyszerű élet, a nap azzal telik, hogy igyekszünk előteremteni a mindennapok működéséhez szükségeseket, amellyel fenntartjuk az életet.
Az ember szabadnak érzi magát - de aztán rájön, hogy ez a legnagyobb kötöttség... amikor az életed, az ételed és a házad senki mástól nem függ, csakis tőled.
- Ez egy tevékeny, alkotó élet?
- Alkotó élet, mert mindazt, amit itt látsz, Karcsi megalkotta, felépítette.
A kézműves alkotás életünk másik része. Itt az a baj, hogy az ember a saját urává válik, ami rosszabb, mintha lenne egy főnököd, aki megmondja, hogy 8 órában mit csinálj, mert itt saját magadat hajtod és örökké elégedetlen vagy magaddal.
Ilyenkor télen kevesebbet lehet kint dolgozni, így a szabad időben varrok. Gyerekkorom óta ez az egyik hobbym, ha textilt látok, abból nekem varrnom kell. Karcsi pedig fajátékokat készít, a billenős autóktól kezdve a kirakósig mindent.
- Három gyermeketek hogy viszonyul a „tanyasi” élethez?
- Eleinte az iskolában ők maguk sem tudtak mit kezdeni azzal, hogy kilógnak a sorból. Majd, mikor az osztálytársak eljöttek hozzánk, és megtapasztaltak egy másfajta, természet közeli életet, már „díjazzák” a tanyasi látásmódot, tevékenységet. Most már büszkék arra, hogy lovak vannak… Ez egy olyan életforma, amely alkalmas arra, hogy kipróbáld, mire is vagy képes. Ha bent a városban kikapcsolják az elektromos áramot, megáll az élet. Nálunk nem áll meg, mert megoldjuk a helyzetet.
Beszélgetésünket Karcsi sóhajával zárjuk, mely szerint „Kevés az idő, két élet kellene”.
Tisztelt Olvasók!
Ha szeretnének tájékozódni a Lovaskert tevékenységéről, az interneten keressék a www.lovaskert.blogspot.hu/ weboldalt, vagy a facebook - on a Maglódi Lovaskertet.
Poór Mara